"Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy

a) ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy

b) ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban.

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: Miért pont én?

                                               (Andrew Matthews: Hallgass a szívedre)

---

"Nem mondta soha senki, hogy az élet könnyű, ráadásul úgy tűnik, igazságtalan is néha. Mégis az élet buktatói jobbá és erősebbé tesznek bennünet, még ha az adott pillanatban másként is érzünk.

Ha szomorú vagy - hadd folyjanak könnyeid. Ingerültté válsz - engedd ki dühöd. Csalódottságod dolgozd fel. Segíts magadon minden lehetséges módon. Önmagad legjobb barátja lehetsz.

Ám ha úgy érzed, meg kell osztanod valakivel zavarod, keress engem. Igyekszem melleted állni, de nem tehetem mindig, tudasd velem, ha kell.

A szeretet a legszeb ajándék, amit az ember embernek adhat, s hogy egymásnak adhatunk, a legnagyobb öröm az életükben.

Itt állok, adni szeretnék neked, bárhol, bármikor kérjed."
                                                                                           Laurie Giglio

---

Álmomban mesteremmel tengerparton jártam, s életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk -két pár lábnyom a parti homokban, ahogy mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem, itt- amott csak egy pár lábnyom látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

"Amikor életem kezedbe tettem, s követdnek szegdtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom lábad nyomát. Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínységben?"

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett: "Gyermekem sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy párt láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak.

---

 

Oldal: idézetek
A hegyen az ember közelebb van Istenhez és Önmagához - © 2008 - 2024 - ezovicus.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat